Csányi Yvonne-ra emlékezünk

Fájó szívvel búcsúzunk professzor asszonyunktól.

dr. Csányi Yvonne 1956-ban kezdte meg tanulmányait a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, ahol akkoriban dr. Bárczi Gusztáv volt az igazgató, aki tanította is. 1960-ban kapott oklevelet, és sikerült a Nagyothallók Általános Iskolájában elhelyezkednie. Több mint 60 éves szakmai tevékenysége során 9 évig osztályfőnökként tanított nagyothalló gyermekeket. Nem szakította meg kapcsolatát a főiskolával, egy Kozmutza Flóra által vezetett pályaalkalmassági kutatáshoz csatlakozott. 1962 és 1966 között elvégezte az ELTE pszichológia kiegészítő szakát és pszichológus diplomát szerzett. 1963-64-ben felkereste a szakirodalomból megismert, nyugatnémet (Straubing, Frankenthal, Bréma), és holland hallássérült gyermekek számára létrehozott intézményeket (Groningen, St. Michielsgestel), így személyes benyomásokat szerezhetett az abban az időben nagyon korszerűnek nevezhető technikai eszközökről, az óvodai, iskolai módszerekről és a gyermekek nyelvi szintjéről. Csillapíthatatlan és kiolthatatlan tudásszomj hajtotta megismerni a legújabb, legfrissebb szakmai eredményeket, melyeket azonnal beépített a hazai képzésbe. Hollandiában a neves dr. Anton van Uden pszichológus-pedagógussal dolgozott együtt.

Kandidátusi disszertációját dr. Illyés Sándor témavezetése mellett a siket tanulók nonverbális és verbális gondolkodása témájából írta, 1977-ben szerzett kandidátusi fokozatot. Az 1972-ben megalakult Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete (MAGYE) elnökségi tagja és nemzetközi ügyekkel foglalkozó titkára volt, valamint a Gyógypedagógiai Szemle szerkesztőbizottságának hosszú ideg tagja, szerzőként is termékeny munkatársa volt.

1974 szeptemberétől adjunktusként kezdett dolgozni a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, a hallássérültekkel foglalkozó tanszék tagjaként. 1992-től 2002-ig volt tanszékvezetője a Szurdopedagógiai (később Hallássérültek Pedagógiája) Tanszéknek. Innen ment nyugdíjba, s 2007-től - a már ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán - Professor emeritusként folytatta szakmai munkáját. Még 2021. novemberében, a Magyar Tudomány Ünnepe tiszteletére megrendezett konferencián is dolgozott, az általa magyarra fordított szakkönyv szerzőjével készített interjút német nyelven.

Félállásban 13 évig dolgozott az Országos Pedagógiai Intézetben, amely pozíció segítette a hallássérült gyermekeket oktató-nevelő intézményeiben alkalmazott beszéd-nyelv tanítási módszer gyökeres megreformálását.

1989-től állt kapcsolatban az UNESCO-val. 1994-ben Zsoldos Mártával együtt képviselte hazánkat a spanyolországi Salamancában, az inkluzív oktatás szempontjából kiemelkedő jelentőségű világkonferencián. 1990 és 1994 között Illyés Sándorral, Mesterházi Zsuzsával és Lányiné Engelmayer Ágnessel a főiskolai reformbizottság tagjaként dolgozott.

A Kar talán legtöbbet publikáló oktatója-kutatója. 1963 és 2006 között 276 publikációja jelent meg, köztük számos idegen nyelven, elismert külföldi szaklapokban.

Oktatói és tudományos munkássága rendkívül szerteágazó és kiemelkedő jelentőségű, különösen a hallássérült gyermekek hangzó nyelvi fejlesztése és a korai fejlesztés, valamint az integrált és inkluzív nevelés területén. Nevéhez fűződik a hallássérült kisgyermekek hazai korai fejlesztésének koncepcionális és módszertani megalapozása, országos hálózat kialakítása, a hallásnevelést hangsúlyozó „Pedoaudiológia” koncepciójának és gyakorlatának hazai kezdeményezése és bevezetése. Az ő kezdeményezésére indult el a „Cochleáris implantáció” (CI) hallásjavító műtéti eljárás gyógypedagógiai feladatainak módszertani kidolgozása.Több diagnosztikai eszköz adaptálása és alkalmazása fűződik a nevéhez (pl. Snijders-Oomen intelligencia teszt, Peabody aktív szókincs-próba, hallásvizsgáló gyógypedagógiai eljárások), csakúgy mint a hallássérüléshez társuló „neurogén tanulási zavar (diszfázia)” hazai differenciál-diagnosztikai eljárásának és terápiájának bevezetése nemzetközi együttműködésben. Nevéhez fűződik a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált oktatásának-nevelésének magyarországi kezdeményezése, hazai integrációs kutatási projektek koordinálása (TEMPUS, PHARE-Twinnings, UNESCO), valamint a fogyatékossággal élő hallgatók felsőoktatásban történő eredményes részvételét célzó program elindítása.

Számos nemzetközi szervezetben (pl. Council of International Fellowship, EASE-program/Európa Ház) vállalt aktív szerepet,  az OECD sajátos neveléssel foglalkozó munkabizottságának társ-koordinátoraként a gyógypedagógia új szempontú terminológiáján, kategória rendszerén dolgozott. Rendszeres előadója volt nemzetközi konferenciáknak, külföldi egyetemeken vendégprofesszorként tartott előadásokat. Több doktori képzésben résztvevő hallgató tudományos munkáját irányította, bábáskodott  érdekvédelmi szervezetek alakításánál (Szülők a Hallássérült Gyermekekért Egyesület, Alapítvány).

Nyolcvanadik születésnapja alkalmából szervezett beszélgetést az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2017. november 24-én, melyen volt diákjaival, tanítványaival, pályatársakkal, kollégákkal közösen emlékezett vissza hat évtizedes szakmai életútjára. VIDEÓ

Szakmai és állami kitüntetései: Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (1977), Bárczi Gusztáv Emlékérem (1982), Kiváló munkáért (1985), Nívó-díj két tankönyvért (1980, 1984), A Magyar Felsőoktatásért (1997), Szentgyörgyi Albert-díj (2003), Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2014)

A hallássérültek pedagógiája minden területén alapvető szerepet játszott Magyarországon, gyógypedagógusok nemzedékei tanulták tőle a szakmát. Állandó újító, élete a munkája, a gyógypedagógia volt. Szakmai közösségünk hálás Yvonne életéért és mindazért, amit Tőle kaptunk.