Aludj jól – tanulj jól

Dr. Kovács Ilona, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetője és a BTK tudományos dékánhelyettesének vezetésével működő kutatócsoport több, mint egy évtizede tűzte ki célul az idegrendszeri plaszticitás és az alvás összefüggéseinek vizsgálatát. A kutatócsoport munkájában részt vesz Berencsi Andrea, az ELTE BGGYK GYMRI Szomatopedagógiai Szakcsoport adjunktusa, aki PhD hallgatóként kezdett a finommozgások tanuláshoz és fejlődéshez köthető változásaival foglalkozni.

Nemrégiben a Nature Scientific Reports szaklapban megjelent tanulmányukban az alvás szerepét vizsgálják a mozgástanulásban. A Williams-szindróma, egy ritka genetikai eredetű fejlődési rendellenesség, amelyben a finommozgások nehezítettsége általában egy életen át jellemző. Ebben a szindrómában a kutatócsoport munkatársai korábban eltéréseket írtak le mind az alvás makrostruktúrájában (pl. töredezettebb alvás) mind az alvás alatti EEG teljesítmény spektrumban. A NREM alatti teljesítményspektrum 8-16 Hz-es szigma tartományában, amely a memóriakonszolidációban fontos szerepet játszó ún. alvási orsóknak megfelelő, Williams-szindrómában megváltozott a teljesítmény: a lassú orsóknak megfelelő alacsonyabb tartományban csökkent, míg a gyors orsóknak megfelelő frekvenciasávban nőtt és a magasabb frekvenciák felé tolódott el a csúcs (Bódizs, Gombos és Kovács, 2012). A tanulmány annak feltérképezését tűzte ki célul, hogy megváltozott teljesítményspektrum jellemzői és az alvás alatti memóriakonszolidáció összefüggést mutatnak-e?

Az eredmények azt mutatták, hogy a mozgás pontosságát tekintve az offline szakaszban – amikor nincs további gyakorlás, azonban jelen volt alvás – a teljesítményjavulás mértéke összefüggött a megváltozott alvásmintázattal: a tipikus fejlődéstől való nagyobb eltérés a NREM szigma frekvenciasávban, a mozgástanulásban is alacsonyabb teljesítménnyel járt együtt.

A tanulmány felhívja a figyelmet az alvásnak, s azon belül a NREM szigma sáv motoros memóriakonszolidációban játszott szerepére, valamint a kórkép-specifikus folyamatok feltárásának a fontosságára.

A szerzők köszönik a Magyar Williams Szindróma Társaság együttműködését.

A tanulmány az alábbi linken szabadon hozzáférhető: