Csordás Boglárka - Izland

2019.04.15.
Csordás Boglárka - Izland
Ebben a mobilitási programban vett részt: Erasmus+ szakmai gyakorlat
Itt dolgozott: Klettaskóli, Reykjavík
A karunkon ezeken a szakirányokon végzett: szomatopedagógia - autizmus spektrum pedagógiája

Jelentkezni az Erasmusra életem egyik legjobb döntése volt. Már gimnáziumban eldöntöttem, - mikor még abban sem voltam biztos melyik egyetemre adom be a jelentkezésemet - hogy szeretnék hosszabb időt külföldön tanulni. Aztán teltek az évek, és az Erasmus ötlete lassan háttérbe szorult. Végül harmadévben teljesen véletlenül csöppentem bele megint, amikor is két barátnőm kitalálta, hogy elutaznának Erasmus-szal. Később kiderült, hogy őket is az északi országok vonzzák, úgyhogy azonnal kaptam az alkalmon és csatlakoztam hozzájuk.

Terepgyakorlatunk színhelye az izlandi gyógypedagógiai iskola volt, ahol súlyosan-halmozottan sérült gyerekek tanultak. A tanítás reggel nyolc óra után kezdődött, és kora délutánig voltunk bent az iskolában. Néha tovább maradtunk, mert bizonyos tanórák (úszás, technika óra, kerekesszékes tánc) legtöbbször délután voltak, mi pedig szerettünk volna azokon is részt venni. A tanárok kedvesek, mosolygósak, segítőkészek voltak és örömmel vártak minket minden nap. Bár az angol volt a közös nyelv, az ott töltött idő vége felé már megcsillogtathattuk az izland nyelvtudásunkat is, néhány gyermekdal, színek és számok tekintetében. Délután általában teáztunk, írtuk a hospitálási naplókat, óraterveket, és sokat sétáltunk a városban. Gyakran lesétáltunk a tengerpartig és csak gyönyörködtünk a havas hegycsúcsokban és a tenger erős kék színében. Esetleg az aznapi északi fény előrejelzést böngésztük a neten, és ha úgy éreztük, esélyünk lesz látni, kibuszoztunk a város szélére fürkészni az eget.

A tavaszi szünetben vendégeink voltak, autót béreltünk, és bejártuk vele Izlandot. Megnéztük, hol tartották Izland legelső parlamentjét, hol találkozik és válik szét az eurázsiai és amerikai lemez. Elmentünk a gejzírekhez, fürödtünk természetes termálvizes forrásokban, miközben a kinti hőmérséklet alig 5°C volt. Láttunk hatalmas vízeséseket, amiknek vagy a tetejéhez lehetett fellépcsőzni vagy vízfüggöny mögé besétálni, vagy éppen olyan helyen található, hogy közvetlen út nem is vezet hozzá. Ilyenkor leparkolás után még jó tíz percet kellett sétálni egy jobbára kitaposott ösvényen.

A nyugalom és az érintetlen természet elválaszthatatlanul beépül az ott lakók életébe, és így arra a két hónapra a mi életünkbe is beépült.

Két hónapot töltöttem el Izlandon, és bepillantást nyertem egy olyan kultúrába, amiről korábban nem igazán hallottam. Sose gondoltam volna, hogy pont Izlandra fog sodorni az élet, annak ellenére, hogy mindig is az északi országokba húzott a szívem. Ha visszamehetnék az időben, biztosan kipróbálnám a részképzést is külföldön, és Izlandon se csak két hónapot töltenék el. Bár utóbbi még változhat, lehet, visszahúz a szívem oda!

Az ott töltött idő alatt blogot vezettem, a képeket onnan mazsoláztam. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, vess rá egy pillantást:http://utrakelni.blogspot.com/

Izland

Izland

0

/

0

0

/

0