Elhunyt Dr. Bernolák Béláné
Neve és életműve kitörölhetetlenül összefonódik a mozgáskorlátozott emberek rehabilitációjával, a szomatopedagógia kialakulásával és fontos részterületeinek fejlődésével. Szakmai pályafutásának csak fontosabb állomásait lehet e rövid megemlékezésben összefoglalni.
Fiatal éveiben tehetséges úszóversenyző volt, így egyértelmű volt számára, hogy hivatásszerűen a mozgással szeretne majd foglalkozni. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem égisze alatt működő legelső gyógytornászképző tanfolyamon 1959-ben szerzett gyógytornász szakképzettséget. Először a Heine-Medin Utókezelőben, majd a János Kórházban látott el mozgásszervi betegeket. Az egészségügyi területen eltöltött 15 év után a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthonba került, ahol 1974-1984 között mozgásnevelő tanárként tevékenykedett. Tornatermi munkája mellett részt vett az iskola minden tevékenységében, vizsgált és terápiát tervezett, sportfoglalkozásokat szervezett, munkaközösséget vezetett. A mozgáskorlátozott gyermekek között végzett munkájához szükségesnek érezte, hogy pedagógiai, gyógypedagógiai ismereteit is bővítse, így 1975-1979 között elvégezte a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát, ahol az akkor indult legelső szomatopedagógia szakos csoport hallgatója volt. A nappali tagozatos szomatopedagógia szakos képzés beindításához újabb oktatókat keresett a Főiskola, az állás elnyerését követően Melinda 1984-től több mint 30 éven keresztül oktatott a szomatopedagógus-képzésben. 2007-ben ugyan hivatalosan nyugdíjba vonult, de óraadóként egészen 2016-ig segítette a Szakcsoport munkáját. A szakterületen eltöltött 25 éves gyakorlata fontos hozzáadott értéket jelentett a gyógypedagógia új ágának, a szomatopedagógia szak tananyagának összeállításában, a nappali tagozatos képzés megindításában és a Szomatopedagógiai Tanszék létrehozásában.
Úttörő munkát végzett a mozgáskorlátozott gyermekek szubakvális mozgásnevelése, hidroterápiája és úszásoktatása terén, később kihasználva az ELTE Damjanich utcai épületében található tanuszoda adta lehetőségeket, más fogyatékossági típusok esetén is volt alkalma a vízben végzett mozgásnevelés művelésére, értelmileg akadályozott és beszédfogyatékos óvodások úszásoktatására. Úszóversenyzői múltja, valamint úszóoktatói végzettsége segítette hozzá, hogy a Testnevelési Főiskolával együttműködve megalkossa és több évfolyamon keresztül szervezze, vezesse a „Rehabilitációs úszásoktatatás” szakirányú továbbképzési szakot. Ezzel nagymértékben hozzájárult a gyógypedagógia kompetencia körébe tartozó fogyatékos gyermekek, tanulók rehabilitációjába integrálható új eljárás – a rehabilitációs célú úszásoktatás – bevezetéséhez és elterjesztéséhez.
Innovatív szakmai és tudományos tevékenységgel járult hozzá az 1980-es évektől a mozgáskorlátozott kisgyermekek korai diagnosztikájának, valamint a korai fejlesztés területén az irányított családi nevelés elméleti és gyakorlati modelljének kidolgozásához. Összegyűjtött tapasztalatait Dr. Benczúr Miklósnéval közösen írt könyvben adta ki, ami egyúttal a mai gyógypedagógiai korai fejlesztés és tanácsadás egyik módszertani alapkövének tekinthető.
Tevékenysége nemcsak a gyakorlati munkára, a szomatopedagógusok képzésére korlátozódott, hanem elméleti szakanyagok területére is kiterjedt. A mozgáskorlátozott gyermekek és felnőttek nevelésével, oktatásával, rehabilitációjával foglalkozó szakcikkek, főiskolai jegyzetek írásával, hazai és nemzetközi konferenciákon előadások tartásával segítette a gyógypedagógia és ezen belül a szomatopedagógia tudományos megalapozását és fejlődését. Az oktatásmódszertanban is komoly innovációkat köszönhetünk neki, azokban az időkben, amikor az oktatástechnológiában az írásvetítő és a színes diákon állóképek kivetítése jelentette a ’high-tech’ demonstrációs megoldásokat, és a főiskolán is csak elvétve, egy-egy teremben akadt videólejátszó, Melinda úgy vélte, hogy oktatófilmekkel sokkal szemléletesebben mutatható be a leendő szakembereknek a szomatopedagógiai tevékenység. E filmeknek ötletgazdája, írója, szerkesztője és rendezője volt egy személyben, a technikai megvalósításban Szaffner Gyula médiatechnikusunk volt segítségére, hónapokig forgattak, aztán gyakran éjszakába nyúlóan szerkesztették, vágták az anyagokat a Mozgásfejlődésről, a Kézfunkcióról vagy éppen a Hidroterápiáról, hogy aztán a különböző kurzusokon és képzéseken azonnal be is mutathassák.
Munkáját mindvégig csendben, szerényen, alázatosan tette, ám munkatársai és felettesei tevékenységének jelentőségét felismerve számos szakmai, egyetemi, miniszteri és állami kitüntetésre és díjra terjesztették fel, és el is nyerte a következő elismeréseket: Kiváló Munkáért (1988), Zsótér Pál Emlékérem (2000), Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2003), Pro Universitate Emlékérem ezüst fokozata (ELTE, 2005), Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007), Zsótér Pál Életműdíj (2019).
Szakmai közéleti munkássága is szerteágazó területet fedett le: a Magyar Gyógytornász Társaság, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete (Mozgásfogyatékosság-ügyi Szakosztály), a Magyar Rehabilitációs Társaság aktív tagja volt. 1997-2000 között „A Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért Országos Közalapítvány” kuratóriumi tagjaként támogatta a szakmai innovációkat, a „Bicebóca Alapítvány a mozgássérült gyermekekért” szakmai alelnöke volt, és 1999-ig az Országos Utazótanári Szakmai Szolgálatot irányította. Szakmai közéleti tevékenységét a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete két alkalommal az Egyesületi Munkáért Éremmel (1987, 2012), illetve a szervezet legmagasabb kitüntetésével, a Bárczi Gusztáv Emlékéremmel (2007) ismerte el.
Dr. Bernolák Béláné, Melinda nemcsak szakmai munkájával, hanem példamutató emberi magatartásával évtizedeken keresztül járult hozzá a mozgáskorlátozott emberek rehabilitációjának sikeresebbé tételéhez. Példamutatásának és elhivatottságának talán legbeszédesebb bizonyítéka, hogy lánya és egyik unokája is követi őt a szomatopedagógus pályán.
Munkássága, szakmai öröksége velünk marad, a Szomatopedagógiai Szakcsoport munkatársai számára átadott szakmai anyagaiból sok év múltán is újabb jegyzetek jelenhetnek meg, oktatófilmjeit időtállóságuk és szakmai színvonaluk okán a mai napig használjuk a képzésben.
A szomorúság mellett hála is van a szívünkben, hogy ismerhettük, hogy tanárunk és mentorunk volt, sok-sok évig a kollégái lehettünk, így hosszú évekig tanulhattuk tőle nemcsak a szakmát, hanem a szemléletet, a hozzáállást, a szakma- és emberszeretetet is.
Isten veled, kedves Melinda, nyugodj békében!