Erasmus+ – De miért plusz?

2018 szeptemberében hét napot töltöttem Finnországban az Erasmus+ munkatársi mobilitás programjának köszönhetően. Az út szakmai célja az volt, hogy meglátogassak néhány ottani könyvtárat, ötleteket, megoldásokat és inspirációt gyűjtsek, azaz olyan dolgokat, amik segíthetnek jobbá tenni a mi kari könyvtárunkat is. Az út szakmai részéről ősszel több előadást is tartottam, most azonban az “egyéb”-ről szeretnék írni: mindarról, ami egy ilyen útba a szakmai részeken kívül még belefér. Mert rengeteg minden fér még bele! Ez volt életem második Erasmus-útja, így ami első körben (2016, Belgium) kevésbé tudatos döntések nyomán sült el jól, arra most már szándékosan törekedtem. Egy ilyen út kapcsán ugyanis rengeteg döntést kell meghozni, de nekem az a tapasztalatom, hogy minden elsőre kockázatosnak és nehéznek tűnő opció egyben egy lehetőség is arra, hogy az élmény még inkább személyre szabott legyen, és hogy a lehető legtöbbet adja.

Az egyik ilyen kockázatos döntés volt például, hogy nem egy előre szervezett, fix programokkal feltöltött, csoportos szakmai hétre jelentkezek, hanem választok egy nekem tetsző országot Európában, azon belül pedig egy várost, és megpróbálom rábeszélni az ottani könyvtárak dolgozóit, hogy a kedvemért szervezzenek nekem egy szakmai hetet, és néhány napra fogadjanak be az intézményeikbe. Ez most másodszor is remek döntésnek bizonyult. Ennek köszönhettem például, hogy egyetlen olyan előadáson, workshopon vagy bemutatón sem kellett részt vennem, ami nem érdekelt. Ehhez persze kellett, hogy Tampere városának egyetemi könyvtárosai olyan elképesztően nyitottak és vendégszeretők legyenek, mint amilyenek, és hogy az ötnapos szakmai program minden egyes napirendi pontját az én igényeimhez alakítsák.

Ennek köszönhettem továbbá azt is, hogy az egyik, szakmainak mondott napon könyvtárak közelébe se mentünk. Ehelyett a két házigazdám körbevezetett a városban, és megmutatták, hogy melyik dombtetőről van a legjobb kilátás, hol csapolják a város legfinomabb saját sörét, hogyan próbál az esti előadásra a helyi kórus a város többszáz éves templomában, vagy hogy hol adják a legjobb hamburgert. Sőt, a személyre szabott programtervnek köszönhettem azt is, hogy az egyik “szakmai” program részeként a város könyvtárában egy erre a célra kialakított közösségi próbaterem profi hangszerein jammeltünk együtt a vendéglátóimmal. 

Az a nagy döntés tehát, hogy egyéni szervezésű utat választok, elvezetett egyrészt sok kisebb döntéshelyzethez is, másrészt viszont sok-sok megismételhetetlen élményt is köszönhetek annak, hogy kiléptem a komfortzónámból.

Ilyen nagy döntés volt például az is, hogy az öt szakmai napot megtoldjam még két másikkal. Így jutott időm még arra is, hogy egy remek napot töltsek Helsinkiben, amihez ki tudja, mikor leszek ilyen közel legközelebb, és ahhoz, hogy eljussak sziklába vájt templomokba, sziget-erődítményekbe vagy, hogy többméteres sirályszobrokat nézegessek. Sőt, így alkalmam volt találkozni egy Bárczis olvasóval is, akitől, ha már arra jártam, visszavettem egy könyvtári könyvet, mert véletlenül magával vitte a féléves, szintén Erasmusos útjára. 

A plusz napoknak köszönhetően jutott időm arra is, hogy az építészeti szempontjából is világhírű tamperei könyvtár zenehallgatós szobájában eltöltsek néhány órát annak megismerésével, hogy a finnek szerint melyek a magyar nép- és világzene legjobban sikerült darabjai. Az extra időnek hála emellett volt időm arra is, hogy ráérősen nézelődjek és vásároljak a Múmin-boltban, miközben a helyiek kedvenc, ánizsos medvecukorra hasonlító édességét – vagy inkább sósságát - eszegetem.

A hasonló élményeket nagyon hosszan tudnám még sorolni úgy, hogy az út szakmai részéről, tehát fő céljáról egy szót sem ejtek.  De összefoglalva: elképesztően sok lehetőség nyílik, ha az ember az Erasmustól kapott  lehetőségek mellé maga is odatesz egy kis bátorságot és szervezőmunkát, mert nem csak szakemberként és diákként szerezhet nagy élményeket, hanem úgy is, mint kalandvágyó, kíváncsi utazó.