Fel nem ismert nyelvi zavarok

Az eseményen középpontba kerülő projekt első moduljának célja az volt, hogy felmérje a nem diagnosztizált nyelvi zavarok előfordulását a magyar oktatási rendszerben beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel (BTMN) azonosított iskoláskorú gyermekek körében. 100 BTMN-t mutató, 7 és 12 év közötti tanuló beszélt nyelvi képességeit vizsgálták egy standardizált átfogó beszélt nyelvi teszt segítségével (Lukács & Kas, 2024). Eredményeik azt mutatják, hogy a BTMN-ben érintett gyerekek csoportként következetesen a tipikusan fejlődő gyerekekhez képest szignifikánsan gyengébben teljesítettek a beszélt nyelv minden területén, beleértve a receptív és expresszív szókincset, a lexikális hozzáférést, a fonológiai rövid távú memóriát, a morfoszintaktikai feldolgozást és a mondatalkotást.

Míg egyes eredmények összefüggésbe hozhatók az alacsony szocioökonómiai státusszal (pl. szókincs) vagy a nyelvi különbségekkel, például a kialakulóban lévő kétnyelvűséggel (pl. mondatalkotás) is, mások a nyelvfejlődési zavar jelenlétére utalhatnak (pl. álszóismétlés, mondatismétlés). Az egyéni eredmények normatív értékelése alapján a BTMN-csoportban a tanulók jelentős része megfelelt a nyelvi zavar kritériumainak, de korábban nem kapott hivatalos diagnózist. Az eredmények alapján a diagnosztikai protokollok fejlesztésére, az ellátás javítására vonatkozó előzetes javaslatokat is megfogalmaztak. 

A nyelvfejlődési zavar másodlagos nehézségekhez vezet az érintett tanulók számára a verbális tanulás, az írott nyelv elsajátítása, a szociális interakciók és az önértékelés terén. Ezek a nehézségek különösen hangsúlyossá válhatnak, ha a nyelvi zavarok hosszabb ideig észrevétlenek maradnak, ami jelentős tanulási és kommunikációs kudarcokat eredményez a gyermek iskolai évei alatt.