Nekem az Erasmus-élmény mindig az emberekről szólt: akkor is, amikor terveztem az indulásomat, illetve közben és utána is. Ennek oka a szakmánkból kifolyólag azt hiszem nem lehet kérdés. Mindig is terveztem a világlátást, más országok megismerését és hogy tágíthassam a fogyatékosságtudományi tudásomat, de nem szerettem volna megszakítani a tanulmányaimat sem. Ezért örültem, hogy a diplomaszerzés utáni Erasmus+ pályázat is elindult, és én részt vehettem benne.

Tehát Máltára mentem, mert ott találtam olyan helyet, ahol a szomato-tanak szakirányokkal is tudtam tapasztalatot szerezni, illetve eltérő közegben mozogni. Viszont sok minden csak a megérkezésemkor derült ki, amiről a kapcsolattartóval való korábbi levelezéseink során előtte nem volt szó. A szervezet által működtetett programok nagy része értelmileg akadályozott felnőttekkel és autizmussal élő gyermekekkel foglalkozott, amiben valljuk be, nem a legtöbb tapasztalattal rendelkeztem. E mellett sok EVS önkéntes is dolgozott a szervezetnél, és sajnos azt a munkát szerették volna nekem is adni, amit nekik, kevésbé figyelembe véve az én tapasztalataimat. Tehát fontos volt a sarkamra állni és megbeszélni, mit szeretnék csinálni. Így többek között dolgoztam az említett csoportokkal, továbbá súlyos cerebrál paretikus felnőttekkel, gyógytornászok mellett, illetve uszodában és a lovasterápia részlegen is.

Általában kora délutánig dolgoztam, így a nap nagy része szabad volt. Ennek köszönhetően bejártam szinte az ország összes pontját, és most már elmondhatom magamról, hogy jobban ismerem Málta földrajzát, természeti és kultúrális értékeit, mint sok máltai. Az Inspire és a lakásom is Marsaskalaban, a sziget délkeleti részén volt, ami egy nyugodt terület sok családdal, kevés turistával és hihetetlen emberekkel. Ezek a hihetetlen emberek a világ minden tájáról érkező munkatársaim, a lakótársaim és a gyerekek voltak, akikkel dolgoztam. Azzal a 15-20 emberrel, akikkel a szabadidőm nagy részét töltöttem ez alatt az 5 hónap alatt, hasonló de közben mégis eltérő kérdésekkel, kíváncsisággal rendelkeztünk és élethelyzetben voltunk, ezért ha nem is szakmailag, de az életről, emberekről minden nap tanultam valamit.

Máltát és az Inspire-t tudom ajánlani mindenkinek, aki szeretne egy országon belül sok-sok nemzetiségű emberrel szoros kapcsolatot kialakítani, egy Magyarországnál nyugodtabb, mindenképpen melegebb, sokkal befogadóbb közegben tapasztalatot szerezni, és látni, hogy ha egy szervezet Magyarországhoz képest teljesen más utakat jár fogyatékosság szempontjából, akkor is nagyon sokat lehet tanulni tőlük.