Közös gondolkodás az asszisztált öngyilkosságról és eutanáziáról

A fogyatékos személyek közösségeiben és a tudományos vitában két alapvető nézet képviselőit találhatjuk meg. Az egyik megközelítés szerint nem kérdőjelezhető meg az önrendelkezés joga és ebből következően, az orvos-asszisztált öngyilkosság lehetőségét törvénybe kell foglalni. A másik szemlélet szerint azonban az élethez való jogot kell érvényesíteni, különös tekintettel arra, hogy a halálvágyat nagyon gyakran a diszkriminatív, kirekesztő és elnyomó társadalmi körülmények váltják ki. Karunk meghívott vendégei, oktatói és hallgatói  immár harmadik éve foglalkoznak a témával.

2018/19 őszi félévében újra meghirdettük a “Bölcsőtől a sírig”- halál, haldoklás, halálkísérés, gyász című szabadon választható participatív szemináriumot, amely a fenti kérdésekre fókuszált. A kurzus keretében a fogyatékossággal élő személyek emberhez méltó, önrendelkező életéhez és halálához való jogának kérdéseit jártuk körbe. További tematikus csomópontjaink a magzatok, csecsemők és kisgyermekek halála, az időskor, a haldoklás jelensége és a Hospice mozgalom, valamint a gyász folyamatai voltak.

Az eutanázia és asszisztált öngyilkosság jogi szempontú tárgyalásához vendéget hívtunk körünkbe. Dr. Zeller Judit a Társaság a Szabadságjogokért jogásza, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának  oktatója és az Életvégi Döntések Munkacsoport tagja. Elsősorban az életet veszélyeztető vagy halálhoz vezető állapotokban jelentős önrendelkezési lehetőségekről és nehézségekről számolt be a kurzus résztvevőinek.

Az alkalom egyik legfontosabb gyakorlati tanulsága az volt számunkra, hogy Magyarországon is megfogalmazható előzetes egészségügyi rendelkezés, amelyben eldönthetjük, hogy milyen kezeléseket és eljárásokat kívánunk vagy nem kívánunk igénybe venni, ha olyan állapotba kerülnénk, amikor nem tudunk döntést megfogalmazni vagy azt a környezet számára jól érhetően kommunikálni.

Kijelölhető továbbá az a személy, akit mi magunk jogosítunk fel helyettes döntéshozatalra az előre megjelölt kérdésekben. Participatív oktatóink részvétele által azonban az is világossá vált, hogy a jelenlegi szabályozás és szakmai gondolkodás nem foglalja magába minden személy élettapasztalatát. Tudásunk még hiányos a fogyatékossággal élő, elsősorban a magas támogatási szükségletből fakadóan, és nem a haldoklás folyamata miatt döntéshelyzetek elé kerülő személyekkel kapcsolatban. Megfogalmaztuk, hogy további interdiszciplináris együttműködésre van szükség, olyan munkacsoportokban, amelyeknek aktív tagjai a témában közvetlenül érintett, fogyatékossággal élő személyek és szövetségeseik is.

Antal Zsuzsanna, Csángó Dániel, Kunt Zsuzsanna, Sándor Anikó, a kurzus oktatói