Máté Lilla - Hollandia

Nehéz így visszatekintve eldönteni, hogy az Erasmus ötlete, vagy maga az ESN fogott-e meg jobban először. De az biztos, hogy az ESN ELTE-s főmentori pályafutásom nélkül ma nem lennék ott, ahol. Az ESN-nek köszönhetően ugyanis rengeteg emberrel beszéltem a különböző külföldi lehetőségekről, országokról, kultúrákról, de a tanulmányaim elhalasztásától tartva mégsem vállaltam be az utazást. Azonban amikor a diplomaszerzést követő szakmai gyakorlatról hallottam, tudtam, hogy ez volt az a lehetőség, amire vártam. És bár sejtettem, hogy nem lesz könnyű - mert ezt az utat magamnak kell kitaposnom - eldöntöttem, hogy akkor is megpróbálom.

Saját magamnak kellett keresni helyszínt egy olyan városban, ahol semmilyen kapcsolati hálóm nem volt. De gondoltam Google a barátom, és a rengeteg e-mailnek (meg persze az ingyen munkának) nem mindenki tudott ellenállni. Így jutottam el egy amszterdami speciális intézményhez, ahol mozgáskorlátozott gyermekek tanulnak. Egy osztályban asszisztenskedtem öt hónapig és egy fantasztikus tanárnővel dolgozhattam együtt, akinek nagyon sokat köszönhetek.

Odatévedtem zéró holland nyelvtudással egy halmozottan sérült, tini korú gyermekek csoportjába, és kiderült, hogy valamilyen csoda folytán egész jól megértem a hollandot. A harmadik nap erre a kollégáim is rájöttek… Ekkor kezdődött csak az igazi kihívás, mert onnantól fogva már csak akkor beszéltek hozzám angolul, ha nagyon nem értettem még elmutogatásból sem, hogy mit akarnak. Mindenkinek ajánlom ezt a módszert, így a legkönnyebb nyelvet tanulni! Nekem már a kezdetektől nagyon fontos volt, hogy megtanuljak hollandul. A lakótársaim is hollandok, és tényleg szerettem volna, ha ez az egész élmény számomra nem egy nemzetközi kaland marad, mint általában az Erasmusos diákoknak, hanem sokkal inkább egy igazi holland kulturális élménnyé válik.

Ennek jegyében már az első naptól kezdve biciklivel mentem mindenhova esőben, szélben, hóban. Egyedül azt a pár napot hagytam ki, amikor jeges volt a bicikliút… Szerencsére ugyanabban a külvárosi régióban (Amsterdam-Zuidoost) dolgoztam és laktam is, szóval csak 3-4 kilométeres távolságról volt szó. Ez egy egészen más Amszterdam itt. Nagyon csendes, reggelente még alszanak a szürkegémek az út melletti csatornákban, esténként meg már a nyuszikat lesem, ahogy a bicikliúton keresztbe szaladgálnak.

De a belvárosban is imádok biciklizni! Hétköznap nem túl sok a turista és autóforgalom is alig van. Sosincs igazán hideg, mínusz fokok alig fordultak elő, szóval nagyon lehet élvezni a városban barangolást. Annyi látnivaló van, hogy még most se értem a városnézés végére, de szerencsére, még maradok, úgyhogy a felfedezés nem ér véget.

A lakótársaim idővel a legjobb barátaimmá váltak, bármiben számíthattam a segítségükre, és szerintem nagyon szerencsés helyzetben voltam, hogy hollandokkal lakhattam, mert ők ismerik csak igazán a dörgést. Egyáltalán nem hiányzott, hogy nemzetközi diákokkal lógjak, bár én igazából ezt csináltam az ESN-ben évekig, tehát korábban ilyen élmény is jutott bőven. A holland barátaimmal biciklizem hétvégenként, együtt főzünk, eszünk, társasjátékozunk és persze bulizunk is néha. Képzeljétek, az egyikük még hollandul is tanít magyar nyelvórákért cserébe!

Összességében nagyon sok szerencse kellett, hogy a végén minden így összejöjjön. Amszterdamban nehéz szállást találni, pláne hollandokkal… A gyakorlati helyet sem egyszerű megtalálni… De amikor kidobnak az ajtón, mássz be az ablakon, mert ha valamiért ennyire meg kell küzdeni, akkor az az élmény biztosan meg is éri!