Megjelent a Fogyatékosság és Társadalom 2024/1 lapszáma

Az aktuális lapszám a fogyatékosságtudomány talán legmeghatározóbb fogalmával foglalkozik. Az Independent Living, vagy Önrendelkező Életvitel több évtizede áll a terület kutatóinak fókuszában. A szerzők elméleti és empirikus eredményeik, illetve saját élettapasztalataik megosztásával járulnak hozzá az Önrendelkező Életvitel aktuális tendenciáinak feltérképezéséhez.

Michael Ochieng’ Otieno, Sándor Anikó és Perlusz Andrea az összefoglaló munkájukban azt vizsgálják, hogy az elmúlt évtizedekben milyen tendenciák jellemezték a fogyatékosságtudományi kutatásokat a definíciók, nyelvhasználat, módszerek és megközelítések szempontjából. Bemutatják továbbá, hogy milyen források áltak rendelkezésre kutatási projektekre, végül felvetik azt a régóta tárgyalt dilemmát, hogy ki, kivel és kinek az érdekében végezhet fogyatékosságról szóló kutatásokat.

Farkas Jácint hermeneutikai elemzése a nyugati és a buddhista nézőpontok bemutatásával világít rá arra, hogy az általánosnak nevezett igazságok és emberképek napjainkban tarthatatlanok. Javaslatot tesz továbbá arra, hogy a participatív módszertanokat hogyan lehet a filozófiai-bölcseleti jellegű tárgyak oktatásában, az akadálymentesség előmozdítása céljából alkalmazni.

Gregosits Boglárka és Kalász Veronika az önrendelkező élet egyik kulcsáról, a személyi asszisztencia szolgáltatásról számol be. Participatív kutatásukban közösen vizsgálták, hogy mi jellemző a szolgáltatást felhasználó, fogyatékos munkáltatók és az asszisztenseik közötti kapcsolatokra.

Bányai Borbála és Légmán Anna empirikus tanulmánya egy átfogó hazai kutatás részeredményeit mutatja be, amelynek középpontjában az állt, hogy milyen kirekesztési mechanizmusok működnek a magyarországi intézményrendszerekben és szakpolitikákban. A szerzők fogyatékos személyekkel készült életútinterjúkon keresztül elemzik az iskolai befogadás és kirekesztés jellemzőit.

Pechan Eszter, Gereben Ferencné és Bánfalvy Csaba egy meseolvasási programról számolnak be, amely speciális gyermekotthonban élő, intellektuális fogyatékossággal élő gyermekek részvételével zajlott. A tapasztalatok szerint a mesék, különösen a Kagsagsuk népmese jól alkalmas arra, hogy a gyermekek szociális készségeit fejlessze, ami a későbbiekben hozzárjáulhat a sikeres társadalmi részvételükhöz és önrendelkező életükhöz.

Plaszkó-Pető Zsolt narratívája azt mutatja be, hogy milyen életeseményeken keresztül találta meg a szerző a Siket identitását és vált büszke kétnyelvű, kétkultúrájú személlyé.

Végül, Jenei Klára tanulmánya a LépÉsKÉK – Tegyük a világot az értelmi sérült emberekkel közösen, számukra is érthetővé! című projekt keretében lezajlott tanácskozásról szól. A cikk kiemelt értéke, hogy a bevezetőt követően értelmi sérült résztvevők (Cziráki Zsolt, Denis Schreiber, Maria Hütter-Songailo, Molnár-Gábor István, Nagy Mariann, Nevenka Kos és Tóth Éva) beszámolóit is tartalmazza.

Az aktuális szám elérhető itt.

A korábbi lapszámok elérhetőek itt.