Turkui élmények – látogatás a finnországi Åbo Akademi-n

Dr. Vig Julianna (egyetemi adjunktus, GYOPSZI) oktatási célú oktatói mobilitás keretein belül Finnországba látogatott. Beszámoló a kiutazásról.

Április közepén, a korán jött budapesti kánikulából érkeztem a fagyos Turkuba, ahol az idén épp késett a tavasz. Az Åbo (ejtsd: Óbo) Akademi egyetem Művészeti, pszichológiai és teológiai karának vendégoktatójaként pszichológus- és logopédushallgatóknak, illetve -kollégáknak tartottam angol nyelvű előadásokat. (Megjegyzendő, hogy Finnországban a logopédia nem a gyógypedagógia része, a két képzés is teljesen független.)

Az Åbo Akademi egy svéd tanítási nyelvű egyetem (Turku svéd nevét viseli), Finnországban ugyanis viszonylag népes svéd kisebbség él, különösen az ország délnyugati részén, és a finn mellett a svéd is hivatalos nyelv. Ha már a finn iskolásoknak finnugor anyanyelvük mellé meg kell tanulniuk egy germán nyelvet is, általában nem állnak meg a svédnél: mindenki, akivel találkoztam (beleértve a jegyszedőket, bolti eladókat és buszvezetőket), kifogástalanul beszélt angolul, és az egyetemi kollégák többsége még legalább 2-3 idegen nyelven. 

Vendégoktatóként nemcsak a résztvevők magabiztos angolsága könnyítette meg a dolgom, hanem az őszinte érdeklődés és barátságos attitűd, amit a hallgatóság részéről tapasztaltam. Nyolcórás minikurzusom és a kollégáknak tartott előadásom is az evidencia-alapú megközelítés szerepéről, valamint a neuromítoszok elterjedtségéről szólt a pszichológia és a gyógypedagógia területén. Bár úgy tűnik, hogy a Magyarországon közismert problémák - például a mozgásfejlődéssel vagy a két agyfélteke működésével kapcsolatos tévhitek széles körű elterjedtsége - Finnországra egyáltalán nem jellemzők, a téma mind a hallgatókat, mind a kollégákat nagyon érdekelte, és az előadásokat izgalmas beszélgetések követték. Nagyon remélem, hogy ezek folyományaként lesz módunk valamilyen szakmai együttműködésre is.

A szakmai beszélgetések mellett sokat megtudtam a finn (és svéd) történelemről, hagyományokról, kultúráról is. Magyarként talán az ejti leginkább ámulatba az embert, mennyire megbíznak a finnek egymásban, a hatóságokban, a sajtóban, de még a politikusaikban is. Sokat elárul a helyi viszonyokról, hogy mind az egyetemen, mind a szállásomon olyan kulcsot kaptam, ami nemcsak a saját ajtómat, hanem az összes többit is nyitja. Csak irigyelni tudtam az általános békét és nyugalmat, a természet közelségét - Turkuból könnyedén ki lehet ruccanni a közeli, kb. 40 ezer szigetből álló archipelágóba -, a levegő, a víz és a közélet tisztaságát. Az ismerkedést és az informális eszmecserét nagyban segítette, hogy az egyetemen szuper menza működik, ahová az oktatók mind együtt járnak ebédelni, majd együtt kávéznak barátságos pihenőszobájukban.

További információ az oktatási célú mobilitási lehetőségekről elérhető erre a linkre kattintva.