Hoffmann Rita, Flamich Mária, Sándor Anikó (FOTRI) Új-Zélandon jártak. Beszámoló az élményeikről.

Októberben lehetőségünk nyílt arra, hogy a Fogyatékosság és Társadalmi Részvétel Intézetet képviseljük Aucklandben, Új-Zélandon. Az oktatói út célja elsősorban a közös publikációk, nemzetközi kutatások, és hallgatói csereprogram előkészítése volt.

„Kia ora koutou: üdvözlünk mindenkit” - kezdtük maori szokás szerint az előadásainkat a University of Auckland Education and Social Work tanszékén, ahova Professzor Missy Morton meghívására érkeztünk Erasmus ösztöndíjasokként.

Morton professzor neve összefonódik az inklúzió, a kritikai neveléstudomány és a kritikai fogyatékosságtudomány területén végzett kutatásokkal. A közös kutatói érdeklődésnek köszönhetően, különös érdeklődéssel fogadott minket, és biztosított teret, hogy egyrészt bemutassuk az egyetemünk és karunk inkluzív neveléstudomány területén megvalósuló jó gyakorlatait, másrészt, hogy megismerjük a maori kultúrát, ami meghatározza Új-Zéland életét.

Az élménybeszámoló ez utóbbiba enged bepillantást.

„Egy hajóban”: inklúzió vagy illúzió?

„He waka eke noa”: „Mindannyian egy hajóban evezünk — kivétel nélkül”. A gondolat valószínűleg már akkor megfogalmazódott az emberekben, amikor 1300 körül, hosszú hánykódás után rátaláltak a két szigetre, ahol senki ember fiával nem találkoztak, így arra jutottak, hogy ez a föld az övék, és letelepedtek. Évszázadokig senki sem háborgatta őket, éltek a világ legtávolabbi szigetein, és óvták a talált földet. És teszik ezt azóta is. A maori kultúrában fontos szerep jut a földnek, ami élelmet ad, a víznek, ami táplálja az életet, az elődöknek, akiknek köszönhetjük azt akik vagyunk és azt, ahová jutottunk.

A maori inkluzív kultúra. A maori emberek számára fontos a közösség, így fontos a közösségi tér is. Hagyományos találkozóhelyük a Marae, ahová a kívülállók csak akkor léphetnek be egy stertartást követően, ha meghívást kapnak. Mi szerencsések voltunk, mivel mindjárt a második napon meghívtak minket és néhány észak-kanadai őslakos professzort ez egyetem három Marae-ának egyikébe, ahol egy előadást hallgathattunk meg a kanadai őslakosok családjától elszakított gyerekek életéről,  intergenerációs traumafeldolgozásáról egy insider kutató tolmácsolásában. Egyszerre volt megható és megdöbbentő az élmények sokszínűsége, különösen mert a program, amit egy maori szertartás nyitott, egy észak-kanadai bennszülött szertartással zárult.

Erasmusos életünk Új-Zélandon persze nem a második nappal kezdődött. Amint megérkeztünk a közel huszonhat órás repülőút és a húskereső beagle-lel való szerencsés találkozás után, Morton Professzor, azaz, Missy és McArthur Professzor, azaz, Jude a szállásra vitt bennünket, hogy felmérjük, mire lesz szükségünk, majd bevásárolni és ebédelni mentünk. Miközben az ebédre vártunk, már el is kezdtük tervezni a két hét  szakmai programját. Missy gazdag programot állított össze. És másnap, október 7-dikén délben, mit nekünk jetlag(?!), már jelen voltunk a Fogyatékosság-alkotás: ötletek, konstrukciók című előadáson. Másnap pedig mindjárt két programban voltunk érdekeltek. A kanadai őslakos professzor asszony narratívája után, a második élményünk egy inkluzív matematikatanítást elemző hibrid szeminárium volt. Beépültünk az egyetem életébe. Előadásokat tartottunk például a participatív oktatásról és kutatásról, továbbá a fogyatékosság és a magyar kultúra kapcsolatáról, beszélgettünk a magyar nyelv tervezgettünk.

Megfigyeltük, mennyire fontos a közösségi tér egyetemszerte és általában. Nem okoz meglepetést az idegen akcentus, és nem okoz meglepetést a kerekesszék sem. Az inklúzió Új-Zélandon nem csupán a fogyatékos emberek oktatását célzó elmélet és fogalom, hanem mindenkire és minden helyzetben igaz. Az inkúzió természetes életforma. Mindezt az a tény is bizonyítja, hogy az országnak három hivatalos nyelve van: a maori, az angol és a jelnyelv. Sőt a neve is Aotearoa/Új-Zéland.  Aotearoa jelentése: a Hosszú Fehér Felhő Földje, Új-Zéland angol nevét pedig az első európai felfedező, a holland Abel Tasmantól kapta, aki 1642-ben hajózott el a Hosszú Fehér Felhő Földjéig, közel egy évszázaddal megelőzve James Cook kapitányt. Az inklúzió tehát a szigetország kultúrájában gyökerezik. Fogyatékos emberrel viszont alig találkoztunk az utcán.

Pingvinek, delfinek, bálnák, kiwik

Az Erasmus ösztöndíjak soha vissza nem térő lehetőséget kínálnak hasonló kutatói érdeklődések megosztására, közös tudásbázis létrehozására és ismeretlen világok felfedezésére. Épp ezért éltünk számos kivételes lehetőséggel, amit a különleges helyszín kínált. Felmentünk a hatvanemelet magas Sky Towerbe, hogy lepillantsunk Auckland vulkánjaira és a várost körülvevő szigetekre. Ellátogattunk a Sea Life Kelly Tarlton’s Aquariumba, megcsodáltuk a rájákat és cápákat, és nagyon megörültünk a pingvineknek. Hajóra szálltunk, hogy delfinekkel és bálnákkal találkozzunk, boldogan tettünk eleget különféle meghívásoknak, találkoztunk régi és új ismerősökkel.

A Hosszú Fehér Felhő Földjén szinte minden nemzet képviselteti magát. Az ország szülöttei a kiwik, a bevándorlók a pakehák.  A kiwik nem hasonlítanak a madarakra, akik nevét viselik, mert a kiwi félénk, éjszakai madár. Így mi nem találkoztunk vele. A kiwik, akikkel viszont találkoztunk, nem félénkek, nem rejtőzködnek az éjszakai erdők sötét mélyén. Vigyáznak a vízre, földre, madarakra, fákra, egymásra. A kiwik nagyon nyitott, barátságos emberek.  A pakehák is. Jó velük együtt gondolkodni.

Köszönjük a Tempus Közlapítványnak és a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karnak, hogy támogatta a tanulmányutunkat!

További információ a nem oktatási célú oktatói mobilitási lehetőségekről elérhető erre a linkre kattintva.