A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete 52. Országos Szakmai Konferenciája 2026. július 1–2-án valósult meg Budapesten, a Bethlen téri épületben, a gyógypedagógusképzés több évtizedes, emblematikus helyszínén.
A konferencia kerettémája – „Új kihívások – új megoldások az integráció terén: a fenntartható és minőségi ellátás biztosítása” – jól kifejezte azt a szakmai szándékot, hogy a gyógypedagógiai ellátás jelenlegi kihívásairól rendszerszintű, intézményi és gyakorlati nézőpontból egyaránt közösen gondolkodjunk.
A plenáris napon mintegy 220 gyógypedagógus, pedagógus, intézményvezető, oktató, kutató, hallgató, szakmai partner és meghívott vendég vett részt. A második, szakosztályi napon közel 400 résztvevő töltötte meg a Bethlen téri épületet. A helyszín különleges jelentőséggel bírt: sok résztvevő számára személyes szakmai emlékeket idézett fel, hiszen többen itt szerezték gyógypedagógusi képzettségüket, itt kezdték szakmai útjukat. A fiatalabb kollégák számára pedig azért vált különlegessé az épület, mert évtizedek óta sok történet, emlék és szakmai nosztalgia kapcsolódik hozzá. 26 év után különösen nagy jelentősége volt annak, hogy a gyógypedagógiai szakma két napra ismét megtölthette ezt a teret tudással, párbeszéddel, közösségi élményekkel és közös felelősségvállalással.
A konferencia első napja plenáris szakmai programmal indult. A megnyitó gondolatokban dr. Reményi Tamás, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének elnöke, valamint Locsmándi Alajos, az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények Országos Egyesületének elnöke köszöntötte a résztvevőket. A két szervezet együttműködése fontos szakmai üzenetet hordozott: a gyógypedagógiai ellátás fenntartható és minőségi működtetése csak partnerségben, közös gondolkodással, a különböző intézményi és szakmai tapasztalatok összehangolásával képzelhető el.
A plenáris előadások a gyógypedagógia, a köznevelés és az inklúzió aktuális kérdéseit tágabb oktatási és társadalmi összefüggésben helyezték el. Dr. Kereki Judit, az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium kora gyermekkori jóllétért felelős szakállamtitkára a kora gyermekkori nevelés útjairól és távlatairól tartott előadást. Előadása ráirányította a figyelmet arra, hogy a korai életszakaszban biztosított támogatás, felismerés és intervenció meghatározó jelentőségű a gyermekek fejlődési esélyei, valamint a családok és intézmények közötti együttműködés szempontjából.
Dr. habil. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora a pedagógusképzés és az iskola megújulásának kérdését vizsgálta az inklúzió kihívásai között. Előadása különösen fontos nézőpontot adott ahhoz, hogy a befogadó nevelés és oktatás ne csupán intézményi elvárásként, hanem a pedagógusképzés, a szakmai identitás és az iskolai működés megújításának részeként jelenjen meg.
Dr. habil. Perlusz Andrea, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktatója az inkluzív iskola gyógypedagógiai nézőpontját állította középpontba. Előadásában a befogadás, az együttműködés és a szakmai támogatás kérdései kerültek előtérbe, különös tekintettel arra, hogy az inklúzió valódi megvalósulása nem pusztán jelenlétet, hanem részvételt, hozzáférést, biztonságos tanulási környezetet és szakmailag megalapozott támogatást jelent.
A délelőtti plenáris blokkot kerekasztal-beszélgetés követte, amely az „Új kihívások – új megoldások az integráció terén” témáját rendszerszintű válaszok, intézményi gyakorlatok és szakmai dilemmák mentén járta körül. A beszélgetés egyik fontos tanulsága az volt, hogy az integráció és inklúzió kérdése ma már nem szűkíthető módszertani problémára: egyszerre érinti a jogi, intézményi, finanszírozási, képzési, fenntartói és szakmai együttműködési kereteket. A fenntartható és minőségi ellátás biztosítása csak akkor képzelhető el, ha a különböző szereplők – gyermekek, családok, pedagógusok, gyógypedagógusok, intézményvezetők, fenntartók és döntéshozók – szempontjai valódi párbeszédben találkoznak.
A plenáris nap délutáni programjában a MAGYE-díjátadó is helyet kapott, amely a gyógypedagógiai hivatás értékeinek, a szakmai elköteleződésnek és a közösségért végzett munkának az elismerését szolgálta. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karhoz kötődő több kolléga is elismerésben részesült: dr. habil. Perlusz Andrea Bárczi Gusztáv Emlékérmet kapott, Prónay Beáta pedig a 2025-ben elnyert Bárczi Gusztáv Emlékérmet vehette át a konferencián. Szaffner Gyula Egyesületi Munkáért Éremben részesült. A díjátadó nemcsak ünnepi pillanat volt, hanem annak megerősítése is, hogy a gyógypedagógia szakmai közössége értékeli és láthatóvá kívánja tenni azokat a teljesítményeket, amelyek a mindennapi gyakorlatban, az intézményekben, a képzésben, a kutatásban és a szakmai közéletben formálják hivatásunkat.
A délutáni szakmai előadások tovább tágították a konferencia látókörét. Nagy B. Szilárd, a Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének elnöke az erdélyi magyar gyógypedagógiai ellátás helyzetéről és perspektíváiról adott áttekintést, amely fontos külhoni szakmai tapasztalatokat kapcsolt be a közös gondolkodásba. Bronner Renáta, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat képviseletében a gyermekközpontú diagnosztika, a korai felismerés és a jövő építésének kérdéseit emelte be a programba. Locsmándi Alajos előadása a változó világban megőrzendő állandó értékekről és a gyógypedagógia mai és holnapi küldetéséről szólt.
A konferencia második napján a szakosztályi programok vették át a főszerepet. A párhuzamosan zajló szekciók a magyar gyógypedagógia rendkívüli sokszínűségét mutatták meg. Az autizmus, az értelmi akadályozottság, a tanulásban akadályozottság, a pszichopedagógia, a logopédia, a hallássérült és látássérült személyek pedagógiája, a szomatopedagógia, a korai fejlesztés, a pedagógiai szakszolgálatok, a felnőtt fogyatékosságügy, a súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek támogatása, valamint az utazó gyógypedagógiai ellátás területe egyaránt fontos szakmai kérdésekkel, jó gyakorlatokkal, kutatási eredményekkel és módszertani megközelítésekkel jelent meg.
A szakosztályi nap egyik legnagyobb értéke az volt, hogy a gyógypedagógia különböző területei nem egymástól elszigetelten, hanem egy közös szakmai térben mutathatták meg aktuális kérdéseiket. A párhuzamos programok egyfelől a szakmai gazdagságot jelezték, másfelől arra is rávilágítottak, hogy a résztvevőknek sokszor nehéz döntést kellett hozniuk, melyik előadást hallgassák meg. A MAGYE elnökségi ülésén ezért felmerült az a gondolat, hogy a havi online szakmai alkalmak néhány programjába a szakosztályi szekciók kiemelkedő előadóit is felkérjük előadásaik online megtartására. Ez lehetőséget adna arra, hogy azok a MAGYE-tagok is hozzáférjenek ezekhez a szakmai tartalmakhoz, akik nem tudtak részt venni a konferencián, vagy a párhuzamosan futó programok miatt egy-egy fontos előadásról le kellett mondaniuk.
A konferencia tehát nem zárult le a második nap végén: a közös gondolkodás, a tudásmegosztás és a szakmai közösség építése folytatódik. Ez különösen fontos üzenet egy olyan időszakban, amikor a gyógypedagógiai ellátás számos területén egyszerre vannak jelen növekvő szükségletek, szakemberhiányból fakadó feszültségek, intézményi átalakulások, módszertani kihívások és a minőségi ellátás iránti erős szakmai igény.
A konferencia egyik központi tanulsága az volt, hogy a gyógypedagógia ereje nemcsak a felhalmozott tudásban, a módszertani kultúrában és az intézményi tapasztalatban rejlik, hanem a közösségben is. Abban a szakmai közösségben, amely képes egymást meghallgatni, támogatni, inspirálni, vitázni, együtt gondolkodni, és közös ügyek mentén összekapcsolódni. A Bethlen téri épületben ezekben a napokban egyszerre volt jelen a szakmai múlt, a jelen kihívásaival való szembenézés és a jövő alakításának felelőssége.
A konferencia társas estje ezt a közösségi dimenziót erősítette tovább. A Parafónia Zenekar koncertje, a bubi show, a vacsora és a kötetlen, felszabadult együttlét lehetőséget adott arra, hogy a szakmai programokat követően emberileg is kapcsolódjunk egymáshoz. A közösség nemcsak az előadótermekben épül, hanem a beszélgetésekben, találkozásokban, közös élményekben, mosolyokban és abban az élményben is, hogy egy hivatás képviselőiként összetartozunk.
A képek természetesen nem tudják visszaadni a két nap teljes szakmai gazdagságát, érzelmi többletét és közösségi erejét, de néhány találkozás, mosoly, vidám pillanat és közösségi élmény talán mégis megmutatkozik rajtuk. Ezek a pillanatok is azt üzenik: a gyógypedagógia nemcsak szakma, hanem közösség, felelősség és közös cselekvés.
A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete köszönetét fejezi ki valamennyi előadónak, szakosztályvezetőnek, üléselnöknek, résztvevőnek, meghívott vendégnek, szervezőnek és segítőnek, akik munkájukkal, tudásukkal és jelenlétükkel hozzájárultak a konferencia sikeréhez. Külön köszönet illeti a McDaniel College Budapest közösségét, amely nyitottan fogadta a konferenciát, és a két nap során maximálisan támogatta annak megvalósítását.
A MAGYE 52. Országos Szakmai Konferenciája megerősítette, hogy a gyógypedagógia előtt álló kihívásokra csak közösen, szakmai párbeszédben, intézményeken és szakterületeken átívelő együttműködésben kereshetünk válaszokat. A Bethlen téri épületben eltöltött két nap egyszerre volt visszatérés, szakmai számvetés és előretekintés.
Köszönjük mindenkinek, aki részese volt ennek a közös szakmai és közösségi élménynek. A folytatásra is készülünk: találkozzunk 2027 júniusában Vácon, a 225 éves Cházár András EGYMI-ben, a magyar gyógypedagógia történetének egyik meghatározó intézményében!
Reményi Tamás, elnök
Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete
Fotók: Szaffner Gyula