Marina Calleja Reina, az Universidade de Málaga oktatója 2026. január 12-16. között Imre Angéla meghívására karunkra látogatott. Beszámoló az itt töltött hétről.
2026 január eleje, még nálunk is szokatlanul sok hó és hideg: az ember ilyenkor legszívesebben bebújna egy puha takaró alá, és könyvvel a kezében múlatná az időt. Egy kisebb, ám annál lelkesebb csapat – oktatók, szakemberek és hallgatók – mégis kimerészkedett a téli időjárásba, és összegyűlt az egyetem egyik előadójában. Január közepén ugyanis karunk vendége volt Marina Calleja Reina, a Malagai Egyetem (Universidad de Málaga) Pszichológia és Logopédia Tanszékének vezető oktatója, aki az Erasmus+ ösztöndíjprogram keretében érkezett hozzánk. A spanyol kolléganő fő szakterülete a kommunikációs nehézségekkel élők támogatása, különösen az alternatív kommunikációs rendszerek, a komplex kommunikációs szükségletek és az inkluzív kommunikáció kutatása. Emellett aktív kutató és oktató a logopédia és pszichológia területén, nemzetközi projektekkel és gyakorlati fejlesztésekkel.
A hét szakmai programja – amelynek szervezését és koordinálását Imre Angéla látta el – ugyancsak az utolsó pillanatokban nyerte el végleges formáját (az ünnepi időszak, a vizsgaidőszak és egy késői időpontmódosítás miatt), de végül sikerült a kollégák és a hallgatók felé is eljuttatni az értesítést. A nyitónap ezért is indult informális bemutatkozással: jó alkalom volt arra, hogy kiderüljön, ki melyik témában érintett leginkább, és milyen pontokon tudunk egymáshoz szakmailag kapcsolódni.
A logopédiai szakcsoport nevében Kas Bence szakirányfelelős köszöntötte vendégünket, majd Marina mutatta be Malagát, az egyetemet és a spanyolországi logopédusképzés sajátosságait. Különösen érdekes volt hallani, hogy Spanyolországban két külön képzési út létezik: az iskolai keretek között dolgozó gyógypedagógus-logopédusoké, illetve az egészségügyben, klinikai területen tevékenykedő szakembereké. Marina ezután saját fő kutatási területére, az augmentatív és alternatív kommunikációra (AAK) tért át. Az előzetesen megküldött kérdéseknek köszönhetően szó esett a páciensek betegútjáról, az AAK-ellátás protokolljáról, az alkalmazható eszközökről és a képzés szerepéről is. Az előadás interaktív volt, élénk kérdésekkel és azonnali reflexiókkal – családias légkörben, mégis nagyon intenzív szakmai párbeszéddel. Liska Dóra és Kövecses Gréta a kari Nemzetközi Iroda képviseletében a későbbi hallgatói és munkatársi mobilitások, illetve további nemzetközi együttműködési lehetőségek részleteiről is egyeztetett Marinával.
A magyar oldalról két kolléga készült önálló előadással. Miksztai-Réthey Brigitta, a Bethesda Gyermekkórház munkatársa – aki korábban egyetemünk oktatója is volt, informatikatanári végzettséggel és kiemelkedő eszközismerettel – a hazai gyakorlatból hozott példákat az AAK alkalmazására. Tóth Mónika, az NSZI fogyatékosságügyi szakértője az augmentatív és alternatív kommunikációs szolgáltatás hazai helyzetét vázolta fel, ismertette az EFOP 1.9.2 Montázs Projektben elért eredményeket, és a jelenlegi ellátás kihívásait, valamint kitért az ELTE-n jelenleg futó, AAK-szakértőket képző szakirányú továbbképzésre is, amelynek szakmai vezetője Havasi Ágnes. Az előadások során folyamatosan összevetettük a spanyol és a magyar ellátórendszer sajátosságait, keresve az átjárási és együttműködési lehetőségeket. A beszélgetésbe aktívan bekapcsolódott Pajor Emese, a Látássérült Személyek Pedagógiája szakirány felelőse, aki elsősorban a kognitív kutatások területével kapcsolódott, valamint Gombás Judit, ugyanazon szakirány oktatója is, aki szakmai és nyelvi szempontból egyaránt fontos támogatást nyújtott.
A második napon a gyakorlat került előtérbe. Délelőtt ellátogattunk az ELTE egyik partnerintézményébe, a Városmajori Gimnáziumba, ahol Szántó Hanna spanyoltanár fogadott minket. Egy 11. évfolyamos osztály dupla spanyolóráján vettünk részt, ahol Marina a spanyol kultúráról, városokról, szokásokról és természetesen Malagáról mesélt. Az óra interaktív volt: a kezdeti bátortalanság után a diákok lelkesen válaszoltak, megosztották élményeiket, és anyanyelvi beszélővel gyakorolhatták a nyelvet. Külön értéke volt az alkalomnak, hogy a kulturális találkozás mellett egy logopédiai háttérrel rendelkező előadóval találkozhattak, aki a tudatos beszéd és kommunikáció fontosságát is képviselte.
A szakmai program délután a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézetben folytatódott, Demeter Csilla, volt MA-hallgatónk meghívására. A klinikai logopédia és a kognitív területek iránt is elkötelezett szakember vezetésével betekintést nyerhettünk egy csoportos terápiába, majd a kórház neuropszichológusával és a Strokeinfó Alapítvány kuratóriumi elnökével kiegészülve szakmai kerekasztal-beszélgetésen vettünk részt. Oktatóként különösen értékes tapasztalat volt látni, miként „érik be” a képzéseink során átadott gazdag elméleti tudás a mindennapi klinikai gyakorlatban.
A nap egy informális vacsorával zárult, ahol vendégünk a magyar konyhával is ismerkedhetett. Ennek a programnak a megvalósulását elsősorban Pajor Emesének köszönhetjük. A következő napokban a hangsúly inkább a várossal való találkozásra és a kulturális programokra helyeződött: operaelőadás, múzeumlátogatás, séták, beszélgetések és közös élmények formájában. A hét hivatalos zárása az egyetemen történt, ahol a Nemzetközi Iroda munkatársaival együtt a jövőbeli együttműködési lehetőségekről, közös projektek és kutatások szervezéséről egyeztettünk.
A programokon – a vizsgaidőszak ellenére – érdeklődő hallgatók is részt vettek, ami különösen örömteli volt. Bár ebben az időszakban nem tudtunk egyetemi óralátogatást szervezni, az események így sem ütköztek tanórákkal, és teret adtak az elmélyült szakmai és nyelvi fejlődésnek. Az angol munkanyelv mellett több alkalommal a spanyolt is használhattuk, ami szintén jól mutatja, milyen sokrétű hozzáadott értéke van az ilyen nemzetközi találkozásoknak.
Ezek az együttműködések nemcsak szakmailag inspirálóak, hanem karunk nemzetköziesítési törekvéseit is erősítik: hozzájárulnak ahhoz, hogy az oktatás, a kutatás és a gyakorlat szintjén is egyre szorosabban kapcsolódjunk a nemzetközi tudományos élethez. Ráadásul már az első visszajelzések is megérkeztek: a szakmai beszélgetéseken részt vevő kollégák továbbadták a hallottakat azoknak, akik a programon nem tudtak jelen lenni, és közülük többen is jelezték, hogy szívesen hallanának még bővebben a spanyolországi klinikai logopédus-képzésről, amely a bemutatottak alapján több ponton is eltér a hazai gyakorlattól. A hét végére mindannyian úgy éreztük, hogy nem csupán egy sikeres Erasmus+ mobilitás zárult le, hanem egy olyan szakmai kapcsolat indult el, amelynek folytatása nemcsak lehetséges, hanem kifejezetten szükséges is.