Stroke következtében kialakuló nyelvi zavarban, post-stroke afáziában vizsgáljuk a nyelvi és kognitív teljesítmény egyénen belüli változékonyságát (intraindividuális variabilitás). Bár gyakori klinikai megfigyelés, hogy az afáziás személyek teljesítménye az egyes vizsgálati alkalmak között (vagy akár egy alkalmon belül) nagyfokú változatosságot mutat, mostanáig kevés empirikus tanulmány vizsgálta a teljesítmény egyénen belüli változékonyságát és ennek jelentőségét ebben a populációban. A kutatás célja, hogy szisztematikusan vizsgálja (1) az alkalmak között és az egy alkalmon belül jelentkező variabilitást a nyelvi – fonológiai, lexikai és szemantikai – folyamatokban, (2) a munkamemória-terhelés hatását a variabilitásra, (3) a variabilitás és a sztenderd nyelvi teszteken mért teljesítmény (pl. afáziasúlyosság) közötti kapcsolatokat, (4) a variabilitás és a nyelvi felépülés kapcsolatát post-stroke afáziában.

A kutatás elsőként követi nyomon a nyelvi képességek változását egy viszonylag hosszú, 5 éves intervallumban post-stroke afáziában. A kutatás révén megismerjük a nyelvi képességek hosszútávú változásainak mintázatait és a potenciálisan fejlődőképes területeket, ami hozzásegíthet az afáziás nyelvi sérülések természetének és a nyelvi folyamatok újraszerveződésének jobb megértéséhez, valamint az intervenciós célok azonosításához. A kutatás kiterjed a demográfiai, lézió- és egészségspecifikus, és pszichoszociális faktorok felépülésre és életminőségre gyakorolt hatásainak vizsgálatára is.

Sérülésalapú afáziateszteket és az afázia mindennapi életre gyakorolt hatásait vizsgáló eljárásokat adaptálunk magyar nyelvre. Mivel magyar nyelven sokáig nem állt rendelkezésre ilyen vizsgálóeljárás, célunk az afáziadiagnosztika eszköztárának folyamatos bővítése, valamint az eszközök validitásának és reliabilitásának vizsgálata a legkorszerűbb pszichometriai módszereknek megfelelően.