Elérhetőségek
Hivatkozások
Tudományági besorolások
- 5. Társadalomtudományok
- 5.3 Neveléstudományok
- Általános neveléstudomány, benne képzés, pedagógia, didaktika
- 5.3 Neveléstudományok
Főbb kutatási területek
Pszichológusként, pedagógusként és digitális módszertani szakemberként fontosnak tartom, hogy az egyetem oktatói kellő módszertani tudással felvértezve taníthassanak online tanulási környezetekben is. 2016 óta dolgozom az Oktatásfejlesztési és Tehetséggondozási Osztályon, azóta segítem a vezetőket az egyetem e-learning stratégiájának fejlesztésében, kurzusfejlesztési projektekben veszek részt, mentorálok, koordinálok, írok, képzéseket és előadásokat tartok a tanulásmenedzsment rendszerekkel kapcsolatban és digitális módszertani témákban. Korábban tanársegédként és óraadóként főleg pedagógia- és tanárszakos hallgatókat tanítottam. Kedvelem az egyéni és csoportos konzultációkat, ahol az oktatókkal közösen gondolkodunk a kurzusuk eszköztárának szélesítésén és a számukra és hallgatóik számára is legmegfelelőbb megoldások megtalálásán. Újabban digitáliskompetencia-fejlesztő online, önálló ütemben elvégezhető (self-paced) kurzusokat készítek egyetemi oktatók és hallgatók számára. Kurzusdesignerként olyan kreatív munkát végezhetek, ami flow-ban tart.
Pszichológusként mély meggyőződésem, hogy minden családban ott rejlik az a belső erő, amely a legnehezebb élethelyzetekben is képes megtartani, formálni és újraszervezni a közös életet. Különösen igaz ez a fogyatékos gyermeket nevelő családokra, ahol a mindennapok gyakran egyszerre jelentenek kihívást, bizonytalanságot és az összetartozás rendkívüli erejét. A családi reziliencia felől közelítve a krízisek nemcsak veszteséget, hanem átalakulást és növekedést is hordozhatnak. Hiszek abban, hogy a pszichés segítség nem „javítás”, hanem kísérés – olyan biztonságos tér megteremtése, ahol a családtagok kimondhatják a félelmeiket, megoszthatják a terheiket és új jelentést adhatnak saját történetüknek.
Kiemelten fontos számomra a családi erőforrások feltárása, hogy ne csupán a diagnózis köré szerveződjön az identitásuk, hanem meglássák saját kompetenciáikat, kitartásukat és közös sikereiket is. A genogram számomra nem pusztán egy ábra, hanem élő térkép: történetek, mintázatok és transzgenerációs erőforrások lenyomata. Segít összekapcsolni a múltat a jelennel, és rávilágít arra, hogy a megküzdésnek gyakran mély családi gyökerei vannak.