Szudki Osayma (GYMRI) Belgiumban járt Erasmus+ mobilitáson, ahol egy balettiskola inkluzív programjába nyert betekintést. A beszámoló alább olvasható.

Áprilisban Belgiumban jártam az Erasmus+-szal. Egy olyan balettiskolát látogattam meg, melynek egy társadalmi hatású kezdeményezése keltette fel az érdeklődésemet – külön részleget, programot működtetnek ugyanis a balettiskolán belül sérülékeny csoportokra fókuszálva. A program neve Quand on Danse, amely a táncot nem pusztán művészeti formaként, hanem egészségügyi, közösségi és inkluzív eszközként értelmezi. A program három kulcsértékre épül: a jóllétre, az egészségre és az inklúzióra.

A balettiskola rendszeres műhelyeknek és képzéseknek ad helyet, melyeket szakemberek számára szervez. A képzések célja annak megtanítása, hogy a tánc hogyan alkalmazható, adaptálhatü különböző sérülékeny célcsoportokkal végzett munkában. A fókuszban a fogyatékossággal élő, az idős, a rákos betegséggel élő, és a neurodegeneratív betegségben érintett emberek állnak. Nem csak a szakemberképzésben, hanem az említett célcsoportokkal végzett gyakorlati munkában is aktívak.

Az ott tartózkodásom eredeti célja egy olyan többnapos műhelyen való részvétel volt, melyen inkluzív táncoktatásban már tapasztalt szakemberek osztják meg egymással a tudásukat és tapasztalataikat, fogyatékossággal élő résztvevők jelenléte és részvétele mellett. Sajnos a műhely előre nem látható okok miatt lemondásra került végül, de a Quand on Danse vezetősége lehetőséget biztosított a számomra rendszeresen tartott foglalkozásokon való részvételre helyette. Így lehetőségem nyílt részt venni inkluzív táncórákon és idősek otthonában szervezett táncos foglalkozásokon. Mindkettő típusú aktivitás remek élmény és kiemelkedő tanulási lehetőség volt. Az inkluzív táncórák alkalmával láttam és tanultam olyan feladattípusokat, elveket és szervezési módokat, melyeket magam is fogok tudni alkalmazni a későbbiek során. Az ősszel első ízben induló mesterképzésbeli kurzusom gyakorlati óráján is örömmel viszem be az itt tanultak egy részét a hallgatóknak. Bár én magam az inkluzív tánc területén mindig azt tartottam érdekesnek, ahol mozgássorok elsajátítása és a technikai tudás, fizikai képességek fejlesztése zajlik, az itt látott improvizáción alapuló folyamatok olyan komplexek, okosan, jó szemléleti keretben kivitelezettek voltak, hogy most először úgy éreztem, van mit felülvizsgálnom az eddigi hozzáállásomon. Talán emiatt a tapasztalat miatt érte meg igazán kiutaznom.

A belga látogatás során persze elmaradhatatlan volt a városnézés és néhány helyi specialitás megkóstolása: a fókuszban a csoki, a gofri/waffel és a sültkrumpli állt, meg persze kihagyhatatlan volt a listáról a helyi sör is. Mivel zölden utaztam, a világlátásra (és öt szakdolgozati bírálat megírására) kiterjedtebb lehetőségem adódott a hosszú vonatutakon. Kiemelném Passau környékét, ahol bár le nem szálltam, ámulattal néztem a vonat ablakából a tájat. Külön öröm volt a számomra ebben a néhány napban francia nyelven élni az életet újra, sikerült kicsit beolajozni a kerekeket.

További információ a nem oktatási célú oktatói mobilitási lehetőségekről elérhető erre a linkre kattintva.