2025. december 1-2. között Dr. Gombás Judit (GYMRI) és Kövecses Gréta (Nemzetközi Iroda) Athénba látogatott, hogy egy szakmai gyakorlati helyet közelebbről megismerhessen és a jelenleg gyakorlaton lévő bárczis hallgatóval a helyszínen tudjon egyeztetni a tapasztalatokról. Dr. Gombás Judit beszámolója az útról.
A Látássérült Személyek Pedagógiája és Rehabilitációja Szakcsoport végzős hallgatóinak körében sajnos ritkaság, hogy a diplomaszerzést követően az azonnali munkakezdés helyett a külföldi szakmai tapasztalatszerzést választanák. Ezért is volt nagy öröm számomra, amikor Vivien a segítségemet kérte abban, hogy görögországi gyakorlóhelyet találjon. A Thessaly Egyetemmel már évek óta dolgozom különböző projektek keretében - Vivien is járt ott még hallgatóként Erasmus+ ösztöndíjjal -, és a jó kapcsolatnak köszönhetően összekötöttek minket az athéni vakok iskolájával, így megvalósulhatott Vivien terve: öt hónapot tölthet az intézményben.
2025. december első két napját Grétivel mi is az iskolában töltöttük. Mindig nagyon érdekes arról hallani, hogyan alakul a különböző országok speciális iskoláiban a tanulói populáció. Az athéni vakok iskolájában is – hasonlóan a hazai helyzethez – elvétve van olyan tanuló, akinek nincsen a látássérüléshez társuló egyéb fogyatékossága. Ezzel párhuzamosan a tanulói létszám drasztikusan csökken – emiatt be kellett zárni az évtizedeken keresztül működő kollégiumot. Azt is megtudtuk, hogy különösen nehéz helyzetben vannak a szigeteken élő látássérült fiatalok és felnőttek, akik szinte teljesen ellátatlanok. Ebben a tanévben az athéni iskola is sok nehézség közepette működik, mivel több betöltetlen álláshelyük is van.
Athén 2025
Egy szakmai útról néha az is elmondható, hogy a külföldi tapasztalatok fényében talán jobban megbecsüljük az otthoni lehetőségeket. A görög kollégáktól ugyanis megtudtuk, hogy az országban dolgozó tanárok jelentős hányadának nincs állandó státusza. Az oktatási engedéllyel rendelkező tanárok évente pályáznak munkahelyre. Számos különböző szempont szerint rangsorolják őket, ilyenek a felsőoktatási végzettség – plusz pontot jelent a MA diploma, valamint a doktori fokozat -, pontozzák továbbá a pályázó tanár szociális hátterét (pl. fogyatékos gyermeket nevelő tanárral kicsivel elnézőbb a rendszer). A fiatal tanárok jellemzően hátrébb vannak a rangsorban, hiszen kevesebb a munkatapasztalatuk, amire jóval kevesebb pontot kapnak, mint idősebb kollégáik. Így egy fiatal tanár akár évente másik iskolába kerülhet attól függően, hogy az ország melyik intézményéből hiányzik adott szakirányos tanár. Nyaralóként számunkra vonzó úticél egy napfényes görög sziget – a görög tanárok viszont szükséges rosszként emlegetik egy kezdő tanár életében, ha szigeten kell egy-két évet eltöltenie, ahol a téli hónapokban megáll az élet. A fluktuációból a speciális iskolák sem maradnak ki, és a kollégáknak csak nagyjából a negyede gyógypedagógus. A többiek próbálnak „felnőni a feladathoz”, gyorsan megtanulják a pontírást, és a már régebb óta az iskolában dolgozókra számítanak tanácsért. A személyi változások természetesen a vezetőket is érintik, így az az igazgató, aki Vivient és minket néhány levélváltást követően fogadott, a tanév harmadik napja óta másik intézményben dolgozik. Szinte meglepő volt számunkra, hogy ennyi nehézség közepette egy ennyire vidám tanári közösséggel találkoztunk, akik közül elég sokan egyébként jól beszélnek angolul.
A látogatás egy további fontos eleme volt, hogy személyesen találkoztunk az athéni székhelyű, országos hatáskörű rehabilitációs szervezettel, amely a Bárczi posztgraduális, Látássérült Személyek Tájékozódás és Közlekedés Oktatója programja keretében szeretné a következő két tanév során mintegy 40 szakember képzését finanszírozni. Mint Sofia Chamonikolautól, a központ vezetőjétől megtudtuk, egész Görögországban mindösszesen 10-12 tájékozódás és közlekedés tréner dolgozik. Így valóban hiánypótló, ha karunkon megvalósulhat a görög szakemberek képzése.
További információ a nem oktatási célú oktatói mobilitási lehetőségekről elérhető erre a linkre kattintva.