Eddigi kutatásaim során kiemelten vizsgáltam a fogyatékossággal élő személyek közösségi integrációjának és rehabilitációjának új lehetőségeit különböző típusú segítőkutyák alkalmazásával, a kései cochleáris implantációs hallásjavító műtétek hatékonyságnövelő kritériumait, a többségi társadalom és az iskolás gyermekek sajátos nevelési igényű társaikhoz való viszonyulását, a segítőkutyák bevonásával tartott szemléletformáló programok pozitív hatásait.

Személyes tapasztalataim, kutatási eredményeim alapján foglalkozom a „Semmit rólunk nélkülünk!” elv és az inkluzív szemléletmód érvényesülésének lehetséges előnyeivel a segítőkutyák képzése és alkalmazása területén. Egy korábbi pilot-projekt tapasztalatait e szempontból újraértékelve, javaslatot teszek további multidiszciplináris fejlesztésekre, melyben – a segítőkutya vs. segítőrobot dilemma feloldásaként – a „technológiával támogatott segítőkutya” versenyképesnek bizonyulhat fogyatékossággal élő személyek „jóllétének” javítására. A „tárgykereső okosnyakörv” fejlesztés részvételi jellegének kidomborításával először tapasztaltuk meg azt is, hogy segítőkutya-gazdák közreműködésével miért/hogyan lehet újszerű, valóban használható megoldásokra jutni. Egy mesterséges intelligenciával támogatott segítőkutya még olyan feladatokat is jobban teljesíthet, amelyekben a segítőrobotok eddig legyőzhetetlennek tűntek. A gyógypedagógiai célzatú, de technológiai innovációt is tartalmazó további „high-tech” projektek megvalósításában – a műszaki, gyógypedagógus, segítőkutya-kiképző szakemberek mellett a segítőkutya-gazdák is kulcsszereplők lehetnek.