A Budapesti Gazdasági Egyetem Fogyatékossággal élő vállalkozók Kutatócsoportja 2018-ban kezdte el a téma feltáró jellegű kutatását. A kezdeti szakaszban a motivációk, akadályok és támogató tényezők megismerése volt a kutatás fókuszában, kiemelten a vállalkozási ökoszisztémára. Később a szabadság témaköre és az épségizmus munkaerőpiaci hatásai váltak fontos elemzési szempontokká.

További részletek a kutatásról: https://budapestlab.hu/wp-content/uploads/2021/01/Working-Paper-Series-12-2020.pdf

Doktori kutatásomban a fogyatékossággal élő emberekről való munkaerőpiaci diskurzus(oka)t kutatom, kiemelten az emberi erőforrás tanácsadó mesterképzésben. A nyilvánvaló foglalkoztatottsági hátrányon alapuló, a fogyatékossággal élő, megváltozott munkaképességű emberek munkaerőpiaci részvételét célzó intézkedések, kezdeményezések, közpolitikai vagy tudományos érvelések, néha egymással párhuzamosan futó, vagy akár egymásnak ellent is mondó beszédfolyamot alkotnak, melyet összességében munkaerőpiaci integrációs diskurzusnak nevezhetünk. A többféle szemlélet vagy elv alapján, sok esetben eltérő definíciók, vagy változó fogalmi kategóriák mentén működő hazai foglalkoztatáspolitika és HR szakemberképzés feltehetően összefüggésben áll a hagyományos módszereket alkalmazó munkaerőpiaci programok alacsony szintű hatékonyságával is.  

A média a fogyatékosságot hagyományosan negatív színben tünteti fel, számos sztereotípia mentén. E szerint a fogyatékossággal élő emberek olyan tulajdonságokkal bírnak, mint ’szánalomra méltó’, ’erőszak áldozata’, ’gonosz’, ’nevetség tárgya’, vagy ’teher a társadalomnak’, miközben a cél egy humánus, emberközpontú, kiegyensúlyozott ábrázolásmód (lenne), amiben tiszteletteljes nyelvhasználat mellett az érintettek saját történetei, narratívái és ágenciája is megjelennek. A kutatás célja, hogy feltárja a fogyatékosság negatív (és pozitív) ábrázolásmódját, valamint azokat a diskurzusokat, amelyek a fogyatékossággal élő embereket alacsonyabb rendűnek, alkalmatlannak, hiányosnak tűntetik fel.