„…egyszer csak megszűnt az a visszafojtott, „lakat a szájra” állapot…”
2026-ban az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára emlékezünk. Az események nemcsak Magyarország történetének meghatározó fejezetét jelentik, hanem intézményeink múltjának is szerves részét alkotják. A mai ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar jogelődje, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola közössége is átélte azokat a napokat, amelyekben a nemzeti függetlenség, a szabadság és a megújulás reménye egyszerre jelent meg a magyar társadalomban. (Bánfalvy, 2006)
A történelem sodrában
A második világháborút követően Magyarország a szovjet érdekszférába került, így az ország politikai mozgásterét évtizedeken keresztül alapvetően a szovjet hatalmi akarat határozta meg. Az 1950-es évek diktatórikus berendezkedése, a társadalmi elégedetlenség és a reformigény egyre erőteljesebben jelentkezett. Az SZKP XX. kongresszusának desztalinizációs folyamatai új lendületet adtak a változást sürgető törekvéseknek, amelyek 1956 őszén az egyetemi ifjúság megmozdulásaiban, majd országos forradalomban teljesedtek ki. A szabadságharcot a november 4-én meginduló szovjet katonai intervenció törte le, amelyet megtorlás és politikai konszolidáció követett. (Romsics, 2010)
A történész Romsics Ignác értelmezése szerint ugyanakkor az 1956-os forradalom jelentősége nem mérhető pusztán közvetlen politikai eredményeivel. A nemzeti ellenállás és a szabadság iránti elköteleződés olyan történelmi örökséget hagyott maga után, amely a későbbi évtizedek társadalmi folyamataira is hatással volt. A társadalmi és a politikai kompromisszumok egyik meghatározó előzményévé vált. (Romsics, 2017)
Egy sajátos szellemi műhely az 1950-es években
A gyógypedagógiai főiskola az ötvenes években különleges helyet foglalt el a magyar felsőoktatás világában. A visszaemlékezések szerint az intézményben a politikai feszültségek kevésbé érvényesültek, mint az ország számos más oktatási intézményében. A képzés fejlődött, nőtt a hallgatói létszám, elkészültek szakmai jegyzetek és tankönyvek, stabilizálódott az oktatói közösség, és megvalósult a tervezett költözés az új, Bethlen téri épületbe. Mindezt sokan Bárczi Gusztáv személyes tekintélyének és vezetői bölcsességének tulajdonították. Egy egykori hallgató, abban az időszakban fiatal munkatárs, visszaemlékezése szerint: „A Főiskolán nagyon keveset lehetett az ötvenes évek politikai viharaiból érezni.” (Gordosné, 2006, 22)
Ez a viszonylag védett, emberléptékű világ találkozott 1956 őszén a történelem drámai eseményeivel. A korábban háttérben maradó vélemények, reformelképzelések és remények egyszerre kaptak nyilvános teret. (Bánfalvy, 2006)
A forradalom napjai a főiskolán
Az 1956–57-es tanév már önmagában is különleges időszak volt. A főiskola éppen ezekben a hetekben költözött át a Csalogány utcából a Bethlen téri épületbe. A tanév folytatása már az új helyszínen zajlott, amikor október 23-án a hallgatók és oktatók figyelme az országos események felé fordult. Bárczi Gusztáv rendkívüli ifjúsági gyűlést hívott össze, ahol szó esett az egyetemi ifjúság követeléseiről, az ország helyzetéről és a kialakuló tüntetéssorozatról. Bárczi későbbi beszámolója szerint a jelenlévő hallgatók és dolgozók csatlakoztak a demonstrációhoz, és részt vettek a Petőfi-szoborhoz induló felvonuláson. (Gordosné, 2000)
Néhány nappal később létrejött a főiskola forradalmi bizottsága. A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint a testület elsősorban az intézmény jövőjével, a tantervek megújításával és a képzés korszerűsítésének lehetőségeivel foglalkozott. A viták során olyan kérdések kerültek előtérbe, mint a pszichológia nagyobb szerepe a képzésben, az ideologikus tartalmak csökkentése vagy a főiskola szakmai fejlődésének új irányai. A változás igénye tehát nemcsak politikai, hanem szakmai formában is megjelent. (Gordosné, 2000; Pálhegyi, 2006)
A főiskolai események békés keretek között zajlottak, ám az országos folyamatok következményei hamarosan az intézményt is elérték. November 7-én szovjet katonai parancsnokság költözött a Bethlen téri épületbe, és megkezdődött a forradalom utáni visszarendeződés időszaka. (Gordosné, 2000; Levéltár, 1957)
