A fogyatékossággal élő emberek társadalomban elfoglalt helye és megítélése még a XXI. században sem tekinthető egyenlőnek a nem fogyatékossággal élő populációval összehasonlítva. Több tízezer ember bentlakásos intézményben él, foglalkoztatottságuk jóval elmarad a nem fogyatékossággal élő emberekétől, az iskolai inklúzió nagyon kevés helyen valósul meg Magyarországon. Kutatásaim során ezekre az egyenlőtlenségekre fókuszálok, különböző helyszíneken (oktatás, munakerőpiac, lakhatás, önkéntes tevékenység) a fogyatékosság medikális csoportjaitól függetlenül.

A pszichiátriai betegnek diagnosztizált emberek, vagy pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek a társadalom egyik leginkább kirekesztett, stigmatizált csoportja Magyarországon és külföldön is. Kutatásaim fókuszában ezért egyrészt maga az érintett személy áll. másrészt a társas-társadalmi kapcsolatok, úgy mint párkapcsolat, barátság, munkaerőpiaci kapcsolatok, egyéb kapcsolódási lehetőségek (hobbi, sport, sorstársi kapcsolatok, csoportok stb.). Ezek a kapcsolatok kulcsfontosságúak az érintett személyek felépülésében.